Egy igazán bámulatos és okos thriller!

Bűnügyi nyomozásokról szóló regényt már - be kell, hogy valljam - nagyon régen olvastam. Tisztán emlékszem, mikor még kiskoromban bátyám szülinapi ajándékként megvette nekem Sir Arthur Conan Doyle novellásköteteit, Sherlock Holmes-al a főszerepben. Akkor még semmit sem tudtam eme remekművekről. Szomorú arccal tettem a könyvespolcra a 2 kötetet, mert valami mást vártam. "Bízz bennem, imádni fogod!"-mondta anno bátyám, de akkor még nem hittem neki. Nem sokkal később lebetegedtem, és napokig lázasan nyomtam az ágyat. TV-zni nem volt kedvem, így nekikezdtem a novelláknak, hogy valahogy elüssem az időt. Képzelhetitek, mi történt. Faltam a lapokat, és pikk-pakk kiolvastam mindkét kötetet.
Caleb Carr regényéhez picit másképp jutottam hozzá. Netflix előfizetőként megakadt a szemem az ALIENIST sorozat borongós, ködös, lovaskocsis, sejtelmes, hátborzongató előzetesén. Az első részbe azonnal beleszerettem, és mikor megtudtam, hogy a sorozat egy regény alapján készült, rögtön tudtam, hogy nekem ez a regény KELL!
A történet nagyon lassan indult be, kb. a 80. oldaltól kezd felörögni a sztori. Odáig főleg a szereplőkkel, a várossal és az akkori társadalmi helyzettel ismerkedünk meg. A történet New Yorkban játszódik 1896-ban. A főhősünk László Kreizler, egy magyar származású lélekbúvár, aki szerint az emberi elmét minden esetben el kell különítenünk magától az embertől (innen az ALIENIST kifejezés), és hogy nem minden gonosztevő születik eleve gyilkosnak. Amikor a rendőrséget vezető Theodore Roosevelt tudomást szerez egy borzalmas gyilkosságsorozatról - amelynek áldozatai fiatal gyerekek, főleg prostituáltak -, a város hatalmas urainak akarata ellenére Kreizler segítségével megindítja a nyomozást. A doktorhoz csatlakozik John Schuyler Moore, a New York Times újságírója, Sara Howard, a metropolisz rendőrségének első női alkalmazottja, valamint két detektív is, az Isaacson testvérpár. A csapat nyomozni kezd, a gyilkos azonban egyre-másra szedi áldozatait, akiket brutálisan gyilkol és csonkít meg (levágott végtagok és nemi szervek, kivájt szemek, felkoncolt belső szervek....).
Caleb Carr rendkívül izgalmasan képes elénk tárni a szereplők által látottakat. Alapos, olykor gyomorforgató leírások, precíz karakterleírások tarkítják az amúgy sem hétköznapi cselekményt. A manapság látott C.S.I. sorozatok digitális high-tech kütyüjeihez képest bámulatos volt olvasni, hogy a 19. század végén mennyire nehézkes volt a nyomozás, és mi mindenre volt szükség ahhoz, hogy megértsük az elkövető indítékát, gondolatmenetét, személyiségét. Kreizler több neves pszichológus, pszichiáter és tudós munkáját is taglalja a műben, mialatt John-nal és Sara-val megpróbálnak a végére járni az ügynek. Üdítő színfoltjai a regénynek az Isaacson testvérpár, akik megismertetik a doktort (és vele együtt az olvasót is) az akkori kor "technológiai vívmányaival", mint a kezdetleges ujjlenyomatbegyűjtő berendezés, vagy az az elmélet, mely szerint ha nem sokkal a halál beállta a szem képes "lefotózni" azt, amit halála előtt látott, és ezt a képet képesek vagyunk kinyerni az áldozatból.
Sajnos, a nyomozási részek-bár sok új információval gazdagítottak-időnként elkezdtek vontatottá válni. A csapat kifejlesztett egy elméletet, elkezdték alkalmazni, a kutatások hetekig elhúzódtak, és.....semmi. Aztán egy újabb elmélet, kutatás, hetek, semmi. És ez ismétlődött. Egy idő után eléggé flusztrált, hogy csak kerülgetik a forró kását, de minden próbálkozásuk kudarcba fulladt. Lehet, hogy Caleb Carr ezzel is azt volt hivatott megmutatni, hogy akkoriban mennyire nehézkesen, döcögősen lehetett csak a gyilkos nyomára akadni, kiváltképpen, ha az elkövető ügyesen mozgatta a szálakat.
Minden egybevéve tetszett a mű. Igazi ínyenc csemege lett a polcomon a bűnügyi köteteim mellett. Caleb Carr profi munkát végzett. Megmutatta, hogyan lehet egy bűnügyi nyomozást érdekessé, kifinomulttá tenni a modern technika vívmányai (szkennerek, számítógép, adatbázis, laboratórium) nélkül, mindössze a gyilkos elméjét kutatva és elemezve. Kreizler remek főhős lett, és sajnáltam, amikor a lap utolsó lapjain búcsút kellett intenem ennek a kalapos lélekbúvárnak.
De vigasztal a tudat, hogy a polcomon már ott figyel a történet folytatása, a második kötet, a SÖTÉTSÉG ANGYALA! - véleményezés hamarosan!