Március - THE WITCHER - Vaják I. - Az utolsó kívánság

Tegnap fejeztem be Andrzej Sapkowski Vaják sorozatának első kötetét, amit csak pár napja kezdtem el olvasni. 

Húúú...ez az ember tud írni, és jól ír. A Stephen Kinges dömpingem után csak úgy peregtek a lapok. Sapkowski nem zeng ódákat a hosszú leírásokról, csak éppen annyit ír le, ami feltétlenül szükséges. Lényegében olyan volt, mintha kaptam volna egy kifestőt a kontúrokkal, amit aztán én színezhettem ki a fantáziámmal. És ez nagyszerű volt. Eszméletlen gyorsan zajlanak az események.

A főhősünk Ríviai Geralt, aki egy Vaják, azaz mágikus képességekkel bíró szörnyvadász. Magának való fickó, magának való hanghordozással, humorral és filozófiával. Szörny-bérgyilkosként mindent elvállal, amivel megbízzák, legyen az egy kikimora, egy baziliszkusz vagy éppen egy striga ártalmatlanítása, vagy éppenséggel megölése. 

A harcok során gyakran használja mágikus képességeit: lát a sötétben, a minimumra csökkenti a szívverését, felerősíti az érzékeit...stb. A kötetben a harcok is lényegében elég gyors lefolyásúak, és pont ez az, ami a könyv egy pici hiányossága is. Mivel Sapkowski gyorsan írja le a történéseket, néha többször is utána kellett olvasnom, hogy rájöjjek, mi is történt, mert nem volt egyértelmű a harc végkifejlete. Az író csak néhány infóval sejteti, hogy mi történt, de a végső képet már nekünk kell összeraknunk, ami az esetek 98 százalékában sikerül is, de időnként nem tiszta minden.

Mivel ezelőtt nem igazán érdekelt a Vaják sorozat, ennek a könyvnek is úgy kezdtem neki, mint bármilyen más fantasy regénynek. Vártam egy cselekményt, feltételezhetőleg időrendi sorrendben. Hamar rá kellett jönnöm, hogy sok ugrás van az időben oda és vissza. Ugyanis ez a kötet nem egy regény, hanem sokkal inkább egy novelláskötet. Sapkowski nem tervezett egy teljes sztorit kreálni, amikor elkezdte a Vajákot írni. Ő pusztán novellákat, rövid történeteket írt, amelyek itt-ott kapcsolódtak egymáshoz. Így olvasva a kötetet már kezdett összeállni a kép.

Nagyon bejött a Vaják világa. Ez a régi, poros, sötét fantasy világ istállókkal, céhekkel, fogadókkal, varázslókkal, lovagokkal, intrikákkal. Szinte éreztem a lovak szagát, a szél borzolását, a mocsarak és lápok ködös bűzét. Tetszett, hogy mikor már azt hittem, hogy kiismertem Geraltot, mindig tudott meglepetést okozni. Meg ebben a rövid kötetben is láttam karakterfejlődést, és kíváncsian vártam, hogy mi fog történni a következő oldalakon.

A nevekből ugyan sok volt, de nem vészesen sok. Simán lehetett követni a főbb szereplőket, és nem volt nagy keveredés a karakterekkel. 

Bár a kötet sok megválaszolatlan kérdést vetett fel, bízom benne hogy a további könyvek majd meghozzák a válaszokat. :)