Még egy utolsó károgás, mielőtt mindennek vége! A Holló!

Előbb a képregény!

Mivel magát a filmet csak hallásból ismerem és még sosem láttam (kövezzetek meg!), minden előzmény nélkül vetettem rá magamat James O´Barr remekműként bejelentett, új köntöst kapott képregényére, amely már kb. 3 évtizede jelent meg, s most egy ráncfelvarrást követően, szemkápráztató kiadásban jelent meg a GABO gondozásában, hogy a magyar olvasók is élvezhessék. - már ha lehet rajta valamit élvezni.

És igenis lehet. A rajzokat. Mert azok most is nagyon ütősen hatnak. Imádom az ilyen jellegű fekete-fehér tusrajzokat képregényeknél. Teljes mértékben visszaadják a történet erősen depresszív hangulatát. 

Maga a sztori lényegében rém egyszerű. A főszereplő Eric, aki megtalálja élete nagy szerelmét Shelly-ben, aki fiatal, gyönyörű idomokkal megáldott lány, és megtörténik a lánykérés is, majd nagy tervekkel nekiállnak megalapozni a jövőjüket. A képletbe azonban hiba csúszik. Egyik este rosszkor vannak rossz helyen, és a város söpredéke csúnyán eljátszadozik a főhősünkkel. Röviden: Shellyt megerőszakolják, és meggyilkolják, miközben Eric mindezt végig is nézi. Ezekután (csak úgy mellékesen) két golyót repítenek Eric halántékába.

Főhősünk később bosszúálló angyalként tér vissza death-metálos outfitben, fekete-fehér "halál-bohócnak" sminkelve, és elkezdi a mészárlóhadjáratát, hogy elégtételt vegyen szerelme meggyilkolásáért. 

A kötetben többször keverednek a jelen és a múlt történéseinek sokszor szövevényes szálai. Eleinte nekem kicsit sok volt a költőket idézgető Eric, aki, miután legyilkol egy tucat gonosztevőt, táncot lejt a lakásában és Villon-t szavalgat magának. Kellett egy kis idő, míg hozzászoktam. 

Mint említettem, a rajzok gyönyörűek, de maga a sztori......hááát.....nem estem hanyatt tőle, és egy idő után rettenetesen repetitívvé vált. "Megölted a csajomat? Nesze, dögölj meg! Bumm! Te is ott voltál? Nesze, neked is egy golyó!" - ez megy lényegében az egész sztori alatt. Közben kapunk aktfotókat megszégyenítő nőalakokat Shelly-ről, hogy az olvasó tényleg átérezze a szeretett nő elvesztését, de ez nekem már időnként sok volt. A rajzokból pedig legtöbbször nem jött át, hogy mi is történik. Gyors képvágások, időnként kidolgozatlan jelenetek gyors egymásutánja. Volt, hogy háromszor is újra kellett olvasnom a képkockákat, hogy összeáljon a történet. 

Tudom, hogy régi a kötet, de nekem végig az volt az érzésem, mintha egy összefércelt SANDMAN utánzatot olvasnék. Itt-ott mintha még lett volna utalás is Álom-ra és Halál-ra, Álom nővérére. A holló meg egyértelműen Mátyás-t juttatta eszembe a SANDMAN kötetekből. 

Ezen hibái ellenére a kötet szép tisztelgés az iró-rajzoló JAMES O´BARR előtt, akinek saját élettörténetének képi kivetítése a HOLLÓ kötet, melyben megpróbálta kirajzolni magából a gyászt, melyet valaki elvesztése okozott számára. A rettegés, a szomorúság, és a nyughatatlan bánat metaforája ez a kötet, melynek filmadaptációja (Brandon Lee-vel, aki tragikusan életét vesztette a forgatás alatt) szintén hűen követi a regény történéseit.

Értékelésem: kategoriájában igazán kivételes 5/3.