Új lappal

Van úgy, hogy az élet hoz nem várt fordulatokat. Ilyenkor az ember több mindent tehet. Elkezdi szapulni a változásokat, és elkezdi gyászolni a múltat, mert az volt számára az idillikus, a szép, a magával ragadó. Siránkozhat nap, mint nap azért, mert valami elmúlt. Valami más lett. Valami már nem ugyanaz.

Mint azt én is tettem oly sokáig. És igen, még néha ma is elszorul a torkom, es kicsordul egy-két könny, amikor tudatosítom, hogy valami már nem olyan, mint volt. Viszont ilyenkor nem kell megijedni, mert ez is olyasmi, mint az energia. Nem vész el, csak átalakul. Valami mássá. És ilyenkor az embernek meg kell tanulnia ezzel együtt élni, és megnéznie, hogy ebből ő miképpen profitálhat, milyen hozadékja van ennek. Természetesen, ha elveszítünk valakit, aki már nem tud visszajönni, az fáj. És ott, akkor, semmilyen gyógyír nem létezik, ami enyhítené a fájdalmat. Nagyapám halála után nagymamám még sokáig odavolt. Nap mint nap zokogott, szinte végeláthatatlanul. Ami nagyapám halálából magammal vittem az az volt, hogy amikor a koporsóban láttam, egy testet láttam, és nem a nagyapámat, aki vidám, nótázó, derűs, de keményen dolgozó ember volt. Akkor, ott megértettem a "lélek" fogalmát. Azt, ami papát olyanná tette, amilyen volt, ahogy mindenki ismerte őt. Az a jellem már nem volt rajta látható. Féltem, hogy papámat látom majd viszont a koporsóban - ettől rettegtem a legjobban. De csak a teste volt ott, ő maga már valahol máshol volt. Egy jobb helyen. 

Ha a változás máshol jelentkezik, néha még nehezebb lehet elfogadni. És élni, túlélni a napokat. Nehéz az agyat elterelni a régi vágányról, és megérteni, hogy valami megváltozott, és nem kell a régihez, a jóhoz, a megszokotthoz ragaszkodni, mert akkor beleőrül az ember. Kis lépésekben kell haladni, és meg kell alapozni az új életnek a vázát, amire majd kockáról kockára tudunk építkezni. Szépen, lassan! Csak hát gyarló az ember, és türelmetlen.

Kis dolgok - egy kézfogás, egy ölelés, egy elcsípett őszinte mosoly, egy közös kávé. Mindezek legyenek most fontosak, ne térjünk vissza örökösen a régihez. Próbáljunk meg máshogy kapcsolódni. Érzelmi, és más utakon. A lényeg, hogy újra megtaláljuk egymást. 

Istenem, adj erőt, hogy ne akarjam megváltoztatni a megváltozhatatlan, és elég bölcsességet, hogy megváltoztathassam a megváltoztathatót!